Scardinius erythrophthalmus L.

Hossza eléri a 20-25, ritkán a 30-35 cm-t.

Leírása
Nagyon hasonlít a bodorkához (koncérhoz). Teste oldalról lapított, eléggé magas és nagy pikkelyekkel fedett. A fiatalabbak alacsonyabbak, testmagasságuk négyszer van meg a testhosszban, idősebbeknél csak háromszor. Szája kicsiny, csúcsállású, szájhasadéka felfelé irányul. A hátúszója jóval hátrább helyezkedi el, mint a hasúszók kezdetétől képzelt függőleges. A farok alatti úszó csak kevéssel ered hátrább, mint a hátúszó végéből bocsátott függőleges. A hasúszó és a farok alatti úszó között pikkelyekkel borított élt visel. Torokfogai kétsorosak.

Színezete
Háta kékes vagy zöldes árnyalatú fekete, oldala sárgás, hasa ezüstösfehér. Alsó úszói és farokúszója vöröses. Általában a folyóvíziek élénkebb színűek. Szivárványhártyája arany- vagy narancsszínű, fölül egy vörös folttal.

Életmódja
Az állóvizek és folyóvizek lassan folyó részeinek iszapos aljzatú, növényekben (nád, hínár) gazdag helyeit lakja. A compó, dévér és kárász lakótársa. Vízinövényekkel (különösen békanyállal), rovarlárvákkal, férgekkel táplálkozik.

Szaporodása
Áprilisban-májusban ívik, dús növényzetű helyeken. A nőstény ikráit vízinövényekre ragasztja.

Jelentősége
Húsa gyenge minőségű. Legkisebb kifogható méret 15 cm.