Barbus barbus L.

Hossza általában 30-40 cm, súlya 300-400 gramm. Elérheti a 80-85 cm hosszt, a 4-5 kg, kivételesen a 10-12 kg súlyt.

Leírása
Teste nyúlánk majdnem hengeres. Feje elhegyesedő, arcorra megnyúlt. Alsó állású, húsos ajkú szája körül négy bajuszszálat visel. Pikkelyei aprók. Hátúszójában a leghosszabb kemény sugár fogacsos tüskévé (bognártüske) alakult. Farokúszója mélyen, vállasra kimetszett. Farok alatti úszója-a petényi márnával szemben-nem ér el a farokúszó tövéig.

Színezete
Háta barnászöld, oldalai sárgásbarnák, hasa fehér. Hát-és farokúszója sötét, a többi úszója vöröses szélűek.

Életmódja
Összes síkvidéki és dombvidéki folyónkban előfordul, ahol a sebes folyású, mélyebb vizeket lakja. Fiatalabbja sok helyen a hegyi vizekbe is felhatol. Fenéklakó. A kemény aljzatú részek a kedvelt tartózkodási helyei. A fiatalabb példányok kisebb csapatokba verődve járnak, az idősebbek magányosak. Táplálékát főleg éjszaka, a fenékről szerzi: rovarlárvákat (kérész- álkérész-, tegzes-szitakötő és légy-lárvák), férgeket, növényi törmeléket és moszatokat. Az idősebbek apróbb halakat is elfognak, főként tavasszal.

Szaporodása
Ivarérettségét 3-4 éves korban éri el, és május-június hónapokban ívik. Ilyenkor nagyobb csoportokba verődik, és a folyók felső szakaszára vándorol: elöl haladnak a nőstények, majd a hímek és végül a fiatalok. Lassúbb folyású, homokos helyen a nőstény 3000-4000 ikrát rak le. Szaporodása idején más halakhoz hasonlóan nem táplálkozik. Növekedése lassú.

Jelentősége
Húsa, bár szálkás, ízletes és keresett. Ikrája mérgező: hányást hasmenést és szédülést okoz. Legkisebb kifogható mérete: 25 cm.