Rutilus pigus virgo

Leírás
A Duna vízrendszerében élő, ritka, veszélyeztetett halunk. Áramláskedvelő folyóvízi hal, többnyire a paduczónában és márnazóna felső szakaszain fordul elő.

Leginkább a bodorkával tévesztik össze. A test nyúlánk, oldalról lapított. A fej a testhez képest kicsi. A száj a bodorkától eltérően félig alsó állású és szemei is kisebbek. A hasvonal egyenes. A faroknyél rövid és viszonylag magas. A pikkelyek nagyok és vastagok. A hátúszó alapja rövid, szegélye enyhén homorú. A farokalatti úszó alacsony. A hátoldalon zöldesbarna vagy szürkészöld, oldala halványkéken ezüstös, a hasa fehér. A mellúszó halvány narancsvörös, a has- és a farokalatti úszó sötétebb vörös. A farokúszó középen halvány, szélein sötétvörös színű. Az év nagy részét a folyók erős sodrású részein tölti.

Testhossz és tömeg
Kifejlett példányainak testhossza a 40 cm-t és a 2 kg-os tömeget is meghaladhatják.

Szaporodás
Ívási időben fején és testének felső részén fehér nászkiütések jelennek meg. A fej kékes színű, a kopoltyúfedő és a test oldala gyöngyházfényű lesz. Az úszók is élénkvörössé válnak. Egyes leírások szerint ívási időben, március-május hónapokban elhagyja a főmedret és a holtágak, kiöntések vízinövényzetére rakja ikráit. Más szerzők szerint a folyók gyors áramlású részein a köves-kavicsos mederben ívik, ugyanazon a területen ahol a paduc, a pénzes pér és a márna. Az ovulált ikrák kb. 2 mm átmérőjűek, szürkés-rózsaszínűek. Az ikrások 25-30 ezer ikrát raknak le egyedenként, a víz 10-14 ^oC hőmérsékleténél. A kikelő lárvák 13-14 mm hosszúak. Életük első napjait a mederfenéken töltik nyugalomban.

Horgászati szabályozás
Védett halfaj, 2001 óta tilos a horgászata! Ha a horogra akad kíméletesen engedjük vissza! Az IUCN vörös listájára is felkerült.

Táplálkozás
Magányosan vagy néhány példányból álló kis csapatokban a mederfenéken keresi táplálékát, ami főként rákokból, rovarlárvákból és puhatest?ekből áll.

Magyar nevek
leány-konczér, leánykoncér, dobáncs, dóbár, dober, leányhal, nyerfli, szűzhal, szűzleányhal