Carassius carassius Linnaeus
    
Familia: Cyprinidae
Család:  Pontyfélék

Jellemzők:
Igen magas hátú , oldalról erősen lapított hal. Homloka meredeken emelkedik, orra tompa, szája kicsi és csúcsba nyíló. Szeme nagy, de átmérője kisebb az orr hosszánál. Hátúszója körülbelül a hasúszóval egy vonalban kezdődik, a széle domborúan lekerekített , elágazó sugarainak száma 14-21. Az úszó elején lévő bognártüske hátsó oldala sűrűn fogazott, a fogak száma 25-30. Farkalatti úszójában 5-8 osztott sugár van, és elején a csonttüske ugyancsak finoman fogazott. Pikkelyei nagyok, számuk az oldalvonalon 32-35. Az egészen fiatal példányok faroknyelén - közvetlenül a farokúszó előtt - egy körbefutó fekete gyűrű látható, amelyből később csak egy folt marad, majd az idősebbeknél ez is eltűnik. Alapszíne aranysárga. Közepes méretű faj, hossza 15-25 cm, ritkán 30 centi fölött.

Élettani sajátosságok:
Mindenevő, táplálékát kisebb gerinctelen állatok, növényi hajtások és magvak, valamint szerves hulladékok alkotják. Ivarérettségét néha 2, de többnyire 3 éves korban éri el, szaporodása május-júniusra esik. Egy nőstény 100-300 ezer, kb. 1,5 mm átmérőjű erősen ragadós ikraszemet érlel, amit részletekben rak le az állóvizek növényekkel sűrűn benőtt részein.

Élőhely:
A növényekben gazdag sekély állóvizek jellemző, de ritkulóban lévő sztagnofil hala. A folyók főmedrében igen ritkán, inkább csak véletlenszerűen fordul elő, amikor egy-egy nagyobb áradás kimozdítja a hullámtéri állóvizekből. Nagyobb állományai az öreg holtágakban, a mocsarakban alakulnak ki. Elviseli az oxigénszegény viszonyokat, télen pedig - iszapba fúródva - a víz teljes átfagyását is.

Elterjedés:
Az euroszibériai faunakomplexum euribionta csoportjába tartozik. Elterjedési területe az euromediterrán faunatartomány, amely átterjed Szibériára is. Hiányzik Dél-Európából.

Természetvédelmi státus:
Európában a biztonságban lévő fajok közé sorolják, ami erősen megkérdőjelezhető. Magyarországon a fenyegetett fajok közé tartozik, ennek ellenére jelenleg nem védett.

Halászati hasznosítás:
Állományainak ritkulása miatt ma már semmiféle halászati jelentősége nincs