Tinca tinca

A compók nemzetségének fajai aprópikkelyű pontyféle halak, csúcsba nyúló szájjal, a szájzugban két bajusszal és buzogányalakú, egy sorban álló 4-5 garatfoggal. Jellemző rájuk a vastag és nyálkasejtekkel bőven ellátott bőr, még az úszókat is vastag nyálkasejteket tartalmazó bőr párnázza. A kifejlett hímet nagyobb úszói, főleg pedig a has úszó legnagyobb sugarának feltűnő vastagságáról könnyű megismerni.

Régebbi neve Tinca vulgaris, magyar nevei; cigányhal, gyászkeszeg, haldoktor, sárhal, vargahal, varjúhal, tathal, zöldike.
Legfeljebb 70 cm hosszúságot és ritkán 5-7 kg súlyt ér el. Színe tartózkodási helye szerint igen változó. Gyakoriak a világosabb színű példányok, amelyeknek aranyos fényük van. Némelyik vidéken, főleg Csehországban igen pompás színváltozatát tenyésztik, amely Európa legszebb halai közé tartoznak.
Ez az aranycompó, amelynek pikkelyei nagyobbak, mint a nyálkás compóé, vékonyak és átlátszók, az úszók gyengék és vékonyhártyásak, az ajkak rózsapirosak, a test színe pedig aranysárga, vagy piros.
A compó hátúszójában 4 és 8-9, a mellúszójában 1 és 15-17, has úszójában 2 és 8-9, alsóúszójában 3-4 és
6-7 és farok úszójában 19 sugár van. Az európai pontyfélék között a compó a legelterjedtebb hal.
Európa legnagyobb részében honos, kezdve Olaszország déli részétől egész Svédország közepéig, Oroszországban is igen közönséges.
Előfordul Nyugat-Szibériában az Ob folyóban is. Felhatol a hegyekben 1600 m magasságig, bár inkább síksági hal. A compótenyésztés már régóta járulékos hala a pontyostavaknak, minthogy, azt már a XVII. században Coleras megírta, "… a tófenekét megnyitják…", azáltal eleszik a korhadó anyagokat a ponty elől, állítólag így megvédik azt a kellemetlen iszap íz megszerzésétől. A compónak is több alakváltozata van, rövidtestű és megnyúlt magas hátú és széles fejű alakok, amelyeket helyi változatnak kell tartanunk.